Babits Mihály: Eucharisztia

Babits Mihály: EUCHARISZTIA

 

Az Úr nem ment el, itt maradt.

Őbelőle táplálkozunk.

Óh, különös, szent, nagy titok!

Az Istent esszük, mint az ős

 

törzsek borzongó lagzikon

ették-itták királyaik

húsát-vérét, hogy óriás

halott királyok ereje

 

szállna mellükbe, -- de a mi

királyunk, Krisztus, nem halott

A mi királyunk eleven!

A gyenge bárány nem totem.

 

A Megváltó nem törzsvezér.

Ereje több, ereje más:

Ő óriásabb óriás!

Ki két karjával általér

 

minden családot s törzseket.

Egyik karja az Igazság,

Másik karja a Szeretet...

Mit ér nekünk a Test, a Vér,

 

ha szellemében szellemünk

nem részes, és úgy vesszük őt

magunkhoz, mint ama vadak

a tetemet vagy totemet?

 

Áradj belénk hát, óh örök

igazság és szent szeretet!

Oldozd meg a bilincseket,

amikkel törzs és vér leköt.

 

hogy szellem és ne hús tegyen

magyarrá, s nőjünk ég felé,

testvér népek közt, mint a fák,

kiket mennyből táplál a nap.