Szentségek - A közösség szolgálatának szentségei - Az egyházirend és a házasság

Jézus missziós parancsa „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20)
Az egyházi rend az a szentség, mely továbbadja a Krisztus által az apostolokra bízott küldetést és „szent hatalmat”, így folytatódik az Egyházban az apostoli szolgálat az idők végezetéig. Ez a szentség tehát az apostoli szolgálat szentsége.
Az egész Egyház papi nép. A keresztség által minden hívő részesedik Krisztus papságában. Ezt nevezzük a "hívők általános papságának". Krisztus küldetésében más részesedés is van, nevezetesen az egyházi rend szentsége által kapott szolgálat, amelyet „szolgálati papságnak” vagy felszentelt papságnak is nevezünk.
A szolgálati papság lényegében különbözik a hívők általános papságától, ez a különbség abban áll, hogy a szolgálati papság szent hatalmat kap Krisztustól a hívők szolgálatára, azaz a tanításra, az istentisztelet bemutatására és a lelkipásztori irányításra. A szolgálati papságnak három fokozata van: a püspök, a pap és a diákonus. Ők a szolgálati papság, nélkülük nem beszélhetünk Egyházról.
A felszentelés azt a szentségi cselekményt jelenti, mely a püspökök, a papok vagy a diákonusok rendjébe fogad be, és a Szentlélek ajándékát árasztja ki a felszenteltre. A felszenteléskor kapott szentségi kegyelem teszi lehetővé a "szent hatalom" gyakorlását, amely magától Krisztustól származik az Egyház közvetítése által. A felszentelés nem más, mint elkülönítés és feladat átadása, amelyet maga Krisztus végez Egyháza javára. A püspök kézföltétele a fölszentelő imádsággal együtt látható jele ennek a fölszentelésnek. Az egyházi rend szentségét kézrátétellel szolgáltatják ki, melyet ünnepélyes fölszentelő könyörgés kísér, amelyben a szentelendő számára a Szentléleknek a szolgálathoz szükséges kegyelmét kérik.
A papszentelés alkalmával az Egyház így imádkozik:
„Urunk, szentséges Atyánk, már az Ószövetségben hivatalokat és szolgálatokat állítottál szent jelül: Mózest és Áront te rendelted arra, hogy népedet vezessék és megszenteljék. Segítségükre a közös műhöz férfiakat hívtál meg további szolgálatra és hivatalra. A pusztai vándorlás során a hetven vént Mózes lelkéből részesítetted. Áron fiainak részt adtál atyjuk hivatalából.”
A szentelés eltörölhetetlen karaktert nyom a lélekbe. Az egyházi rend mindhárom fokozatát a püspök szolgáltatja ki. Az egyházi rend szentségében csak olyan megkeresztelt férfiaknak részesülhetnek, akiknek alkalmasságáról az Egyház meggyőződött. A latin Egyházban rendes körülmények között csak olyan jelölteket szentelnek pappá, akik készek szabadon elfogadni a cölibátust, vagyis a papi nőtlenséget, és nyilvánosan kifejezik akaratukat annak megtartására Isten és az emberek iránti szeretetből. A Biblia így ír erről:
A Biblia szavai: „Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel” (Mt 19,12)
Krisztus az egyetlen és örök főpap, az Ő papsága válik jelenvalóvá a szolgálati papság által. Krisztus az egyetlen igazi pap, a többiek csak az ő szolgái. A szolgálati papság feladata, hogy Krisztusnak, az egyetlen és örök főpapnak a nevében és személyében teljesítsen szolgálatot a közösségben.
A püspök az egyházi rend szentségének teljességét kapja. Tagja lesz a püspökök testületének és vezetője, látható feje a rábízott részegyháznak, egyházmegyének. A püspökök, mint az apostolok utódai részesei az egész Egyház apostoli felelősségének és küldetésének. Ezt a felelősségüket a római pápa tekintélye és vezetése alatt gyakorolják.
A papok a papi méltóságban kapcsolódnak a püspökökhöz, ugyanakkor tőlük függenek, arra hivatottak, hogy a püspökök jó munkatársai legyenek; püspökük körül presbitériumot alkotnak, mely vele együtt felelős a részegyházért. A püspöktől kapják konkrét egyházi feladatukat.
A diákonusok nem kapják meg a szolgálati papságot, hanem az Ige szolgálatában, az istentiszteletben, a lelkipásztori vezetésben és a szeretet szolgálataiban kapott feladatokban tevékenykednek.
Ima a papokért
Mindenható Isten! Te elküldted Fiadat a világba, hogy Megváltónk és örök főpapunk legyen, és kiárasztottad a Szentlelket, hogy működjön Egyházadban. Kérünk, erősítsd és vezesd az életszentség útján püspökeinket és papjainkat, akikkel megajándékoztad Egyházadat! Ébressz papi hivatásokat! Adj bátorságot fiataljainknak, hogy igent mondjanak hívásodra, és állhatatosak maradjanak küldetésükben! Adj lendületet, energiát és áldozatkészséget papjaidnak! Add, hogy a világi hívők imával és tettekkel segítsék lelkipásztoraikat és egymást a Hozzád vezető úton! Vezesd családjainkat és közösségeinket a hit, a remény, a szeretet és az egység hiteles megélésének útján, hogy életük példájával sokakat Hozzád vonzzanak!
Szentséges Szűz Mária, Egyházunk Anyja, Vianney Szent János, a papok védőszentje és Istennek minden szentjei! Támogassátok imáinkat hathatós közbenjárásotokkal, hogy az Egyház a Szentlélek segítségével, a papok és a hívek életszentsége által megújuljon, s így egyre tökéletesebben tölthesse be hivatását a lelkek üdvösségének munkálásában! Ámen.
Fontos, hogy imádkozzunk a papokért és a papi hivatásokért, hiszen a papok szolgálata nagy ajándék az Egyház minden tagja, és az egész emberiség számára. Az is nagyon lényeges, hogy akik hallják szívükben a Szentlélek hívását, ne elsősorban a nehézségeket lássák, hanem Istenben bízva, bátran merjék a papi hivatást választani.

A házasság szentsége

A Biblia szavai: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1,28)

A házastársi szeretet és élet közösségét a Teremtő alapította és vette körül törvényeivel, tehát maga Isten a szerzője. A házastársi szeretetet Isten megáldotta és arra rendelte, hogy termékeny legyen, és a teremtésért való felelősség közös művében valósuljon meg.
A házasság szentsége A házasság szentségében a felek kölcsönösen odaajándékozzák egymásnak önmagukat és elfogadják egymást. Ezt az életszövetséget maga Isten pecsételi meg, így a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasság nem bontható föl. A házasság szentségében a házastársak erőt és kegyelmet kapnak. A házasság szentségének sajátos kegyelme tökéletesíti szeretetüket és erősíti fölbonthatatlan egységüket. Ennek a kegyelemnek a segítségével támogatják egymást a házaséletben, a gyermekek elfogadásában és katolikus nevelésében, valamint az életszentségre való törekvésben.
A szentség kiszolgáltatói a latin hagyomány szerint maguk a jegyesek. Mint Krisztus kegyelmének közvetítői szolgáltatják ki egymásnak a házasság szentségét, amikor az Egyház színe előtt kinyilvánítják házasságkötési szándékukat. Szentségi házasságot olyan szabad állapotú férfi és nő köthet, akik nem kényszer hatására cselekszenek, nem akadályozza őket sem egyházi, sem természeti törvény. A jegyeseknek a házasságkötésre fel kell készülniük.

A házasság szentségének liturgiája A szertartás igeliturgiával kezdődik. A szentírási olvasmányok a keresztény házasság misztériumát, valamint a házastársak és gyermekeik megszentelődésének útját világítják meg. Ezután következik a házasságkötési szándék kinyilvánítása, azaz az eskető pap kérdéseire történő válaszadás. Magyarországon ősi szokás szerint a házasságkötési szándékot a feszületre tett eskü erősíti meg, majd a megáldott gyűrűket a felek egymás ujjára húzzák. A pap két tanú jelenlétében megáldja a házasságot, Istentől kegyelmet és áldást kér az új házaspárra. Az egyetemes könyörgések az alkalomhoz igazodnak. A Miatyánk után ünnepélyes nászáldás következik.
A házastársi szeretet természeténél fogva a házastársak sérthetetlen hűségét követeli meg. Ez következik abból az odaadásból, melyben kölcsönösen egymásnak adják magukat. A szeretet végleges akar lenni. Nem lehet időleges, csupán"egy új döntésig tartó". A házasság bensőséges egysége, és a gyermekek java megkívánja a házastársak teljes hűségét.
A Biblia szavai: „Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudják elsodorni.” (Én 8,6-7)
Nehéznek tűnhet egész életen át egy személyhez kötődni. Mégis nagyon fontos hirdetni az örömhírt, azt, hogy Isten végleges és visszavonhatatlan szeretettel szeret bennünket, és a házastársakat ez a szeretet hordozza és támogatja, és ez teszi lehetővé, hogy hűségesek legyenek egymáshoz. Vannak olyan helyzetek, amikor a házassági együttélés különféle okok miatt gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai különválását, azt, hogy többé ne éljenek együtt. A külön élő házastársak házassága azonban Isten előtt továbbra is érvényes marad; nem szabadok új házasság megkötésére, sem új kapcsolat kialakítására.
Fontos, hogy imádkozzunk azért, hogy a fiatalok megtalálják életre szóló társukat, és a házasság szentségében bizalommal kössék össze felbonthatatlanul életüket, a házasságban élők pedig hűségben és Isten akarata szerint tudjanak élni.

CsatolmányMéret
forgatokonyv-a_kozosseg_szolgalatanak_szentsegei-egyhazirend-hazassag-ok.doc53.5 KB