Nemzeti kegyhelyeink I.– Mátraverebély-Szentkút

"Isten kegyelméből keresztény vagyok, tetteim szerint nagy bűnös, hivatásom szerint hontalan vándor, a legalacsonyabb sorból, s helységről-helységre zarándokolok. Tulajdonom a következő: hátamon egy zsák száraz kenyérrel, a mellemen a Szentírás: ennyi mindenem." -

A zarándoklatok teológiai hátterét vizsgálva a kinyilatkoztatás alapján úgy kell beszélnünk az emberről, mint aki úton van, akinek nincs itt maradandó hazája, hanem csak keresi az eljövendő örök hazát. Krisztushoz kapcsoltuk életünket az egyház által, és meg vagyunk jelölve a Szentlélekkel, aki "foglaló örökségünkre" – írja Szent Pál az efezusi levélben, és hozzáteszi: "amíg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól" A keresztény ember mindig tudatában volt ennek az igazságnak. Erre utal a második századból való Diognetoszhoz írt levél is: "A keresztények úgy élnek hazájukban, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok, mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra... Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön vándorolnak, de a mennyben van polgárságuk."

A konkrét zarándoklatok a különböző búcsújáró helyekre segítenek bennünket abban, hogy tudatosítsuk életünk zarándok jellegét. A zarándoklás általános vallástörténeti jelenség. A vallásos emberek azért vállalkoznak a zarándoklatra, mert hisznek abban, hogy az Isten létét és közelségét a szent helyen jobban meg lehet tapasztalni. A keresztények kezdetben szakítanak az ószövetségi hagyományokkal, és nem tartják fontosnak a zarándoklatokat, a negyedik században kezdődik meg a Jézus életével kapcsolatos helyek meglátogatása. A középkor különösen is nagyra értékelte a Szentföldet és a szentföldi zarándoklatokat. Palesztinán kívül zarándoklatok célpontjai lettek azok a helyek, ahová Krisztus ereklyéit elvitték, vagy ahol a vértanuk és szentek sírjai voltak. Később sok olyan zarándokhely alakult ki, ahol Szűz Máriának vagy egy szentnek csodatevő képe, szobra volt. Rómát is szívesen felkeresték a zarándokok, hogy Péter és Pál apostol ereklyéit lássák és tiszteljék.
Napjainkban a zarándoklat elsősorban a lelki megújulás egyik eszköze. A zarándoklaton és a zarándokhelyen a résztvevők Isten szavának hallgatása, a több és buzgóbb egyéni és közösségi imádság, a szentségek és a liturgiában való részvétel, és az egyház közösségének megtapasztalása által megerősödnek és megújulnak a hitben. A zarándok magával viszi a szent hely lelkületét, a zarándoklat élményeit. Lélekben megtisztulva, bűneitől megszabadulva tér haza, jobb akar lenni, és jobbá szeretne tenni másokat is. Élő hirdetője az evangéliumnak, mert a zarándokút lelki élményei erre indítják őt. A szerzett élmények és hitbeli tapasztalatok bőséges erőforrást jelentenek a kereszténynek.
A keresztény zarándoklat a vándorló egyház jelképe is. Az úton lévőknek és a Krisztus békéjében elhunytaknak az egysége nem szakad meg, sőt erősebb lesz a lelki javak közösségében. A szentek, s főképpen a mennybe felvétetett Mária biztos remény, és a vigasztalás jele Isten zarándok népe számára. A zarándoklat az egyházban születik, és az egyház "garantálja" hitelességét. Az emberek legtöbbször közösségben vállalkoznak a zarándoklatra. A zarándoklatokban megmutatkozik az egyház egyetemessége és sokfélesége: a fiatalok, a betegek, a családok, a szomorkodók és a bővelkedők - mind az Egyház élő testét alkotják. Ezért a zarándoklat nemcsak az üdvösség titkának, hanem az Egyház élő valóságának a megtapasztalása is. A zarándoklatok segítenek bennünket keresztény életutunk megújításában, lehetőséget adnak arra, hogy megváltozott szívvel térjünk vissza a mindennapi életbe.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2005. decemberében a máriapócsi bazilikát, 2006. márciusában pedig a mátraverebély-szentkúti Nagyboldogasszony-bazilikát nyilvánította nemzeti kegyhellyé. Ezekre a búcsújáró helyekre ma is sokan elzarándokolnak.
A mátraverebély-szentkúti kegyhely története
A hagyomány szerint Mátraverebély határában, a Cserhát sűrűjében Szent László király 1092-ben kun üldözőitől egy szakadékot átugratva csodás módon megmenekült. A király lova patájának nyomából fakadt a mai Szent Kút. Az 1100-as években jelent meg először itt a Szűzanya és a Szent László által fakasztott Szent Kút vizével meggyógyított egy néma pásztorfiút. Ettől kezdve indult el ide a népáradat. Az Anjou okmánytár szerint 1210-re épült fel Egyházas Verebélyben az első kegytemplom. 1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt. Vereb Péter Erdély alvajdája 1368-ban sebesüléséből gyógyul ki a Szent Kút vize által. Hálából 1370-ben bővíti a kegytemplomot. 1701-ben Nagyboldogasszony vigíliáján több ezer ember tanúsága szerint másodszor is megjelent az Istenanya a kegyhelyen.
A XI. századtól a kegyhely temploma a Verebélyi plébániatemplom volt. A Szent Kútnál fa kápolna épült, és csak a nagyobb ünnepeken volt itt szabadtéri szentmise. 1705-ben épült fel az első kő kápolna. 1758 és 1765 között építette fel Almásy János fogadalomból a mai barokk kegytemplomot.1782. július 17-én VI. Pius pápa a Szent Szűz minden ünnepére valamint Páduai Szent Antal és Szent Anna napjára teljes búcsút engedélyezett a kegyhelynek. 1858. július 18-án Boldog IX. Pius pápa a keresztjáró hét három első napjára is, XI. Pius pápa pedig az év minden napjára teljes búcsút engedélyezett Szentkútnak. VI. Pál pápa a kegytemplomot 1970-ben „basilica minor” címmel tüntette ki.
A basilica minorrá nyilvánítás dokumentuma
Azt, hogy a magyar nemzet tagjai mennyire élen járnak az Isten Boldogságos Anyját vallásos kegyelettel tisztelők között, mutatja az a neki ajánlott, gyakran csodálatos művészettel emelt és az oda sokszor zarándokló népek miatt jeles hírnévnek örvendő tömérdek templom is. Ezek közé kell sorolnunk a Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére Istennek szentelt, honi nyelven Mátraverebély-Szentkútnak nevezett szent egyházat is. Mivel az esztergomi főegyházmegye fölszentelt főpásztora, papjainak és híveinek imáit és óhaját jelezve azt kérte, hogy ezt a templomot a basilica minor méltóságra emeljük, a kiváltságot méltányos megfontolással, a hívek nagy lelki hasznára méltónak és teljesíthetőnek ítéltük. Meghallgattuk ezért ebben az ügyben az Istentisztelet Ügyeit Intéző Szent Hivatalt és e sorok erejével, valamint Apostoli Hivatalunkkal, az említett szent egyházat a basilica minor címével és méltóságával tüntetjük ki, és ugyanakkor reménységünket is kifejezzük, hogy a Boldogságos Szűz Máriára hűségesen tekintenek a keresztény hívek, és tőle a kért segítséget, vigasztalást valóban elnyerik. Engedélyezzük mindenesetre a megfelelő jogokat és kiváltságokat, természetesen mindazok figyelembevételével, amelyeket a basilica minor címről szóló 1968. június hó 6. napján kelt Határozat értelmében meg kell tartani. Ezt az intézkedést ellenkező rendelkezések sem érvénytelenítik. Minden adott kijelentésünket tehát megerősítjük és érvényesnek akarjuk tekinteni, hogy gyümölcseiket most és mindörökre teremjék. Kelt Rómában, Szent Péter székénél, a Pásztorgyűrű jegyében, az Úr 1970. esztendejének március 14. napján, pápaságunk hetedik évében. VI. Pál
Mátraverebély-Szentkút Magyarország legősibb, és leglátogatottabb kegyhelye. A legtöbben nem a csodavárás miatt járnak ide, hanem lelki megerősítést és vigaszt várnak. Még ebben a modern korban is több olyan szokás él, amely a vallásos néphagyományra vezethető vissza. Kiemelkedő formája a gyalogos zarándoklat, amelynek során egy-egy plébánia hívei a zarándokutat gyalogosan teszik meg, gyakran egy teljes napon át gyalogolva. Él még a Hordozó Mária tisztelet is, amelynek lényege, hogy fiatal lányok vállukon hozzák a Szent Szűz szobrát, és így érkeznek meg a kegyhelyre. Szentkúton a XIII. századtól éltek pálos rendű remeték. Az utolsó remete, Józafát testvér 1776-ban halt meg. Sírja a bazilikában van. Barlanglakás rendszerük a kegytemplom feletti hegyoldalban ma is megtekinthető. Ez ma Magyarország legnagyobb remetebarlang együttese. A ferencesek a XIII. századtól lelkipásztorkodtak Szentkúton, és ma is az ő kezelésükben van a kegytemplom.
Nekünk, magyaroknak a szentkúti völgy az a hely, ahol Istentől elkészített helye van Szűz Máriának, ez a hely, a Szent Szűz közreműködésével az Istennel való találkozás helyévé lett. Itt is igazolást nyernek XVI. Benedek pápának – eredetileg a Szentföldre vonatkozó – szavai: Olyan az üdvösség helyszíneivel találkozni, mint megérinteni a velünk levő Isten történetét. A hit nem mítosz. Valós történelem, amelynek nyomait kezünkkel érinthetjük. Mátraverebély-Szentkúton ezt a testi-lelki betegségekből való csodás gyógyulásokat megköszönő számtalan hálatábla, és a zarándokok nyolc évszáda meg nem szűnő folyamatos érkezése is bizonyítja.
Részlet a kegyhely Mária imádságából:
Boldogságos Szűz Mária, Jézusnak Szent Anyja! Mint oly sok zarándok évszázadokon át, mi is leborulunk előtted, ó Anyánk, és Rád tekintünk Mária, Magyarok Nagyasszonya, aki egykor elfogadtad Szent István koronáját, és aki néped körében ma is a tiszta szeretet példája vagy! Hozzád könyörgünk Krisztusnak Szent Anyja! Segítő jobboddal támogasd korunk emberét, hogy képes legyen megtisztulni a történelem útjának porától: a gőgtől, a kicsinyességtől és a gyűlölettől, amely minden szembenállás forrása. Anyai figyelmességeddel kormányozd szívünket, elménket és akaratunkat, hogy őszintén belássuk, mikor és hol vétettünk embertársunk ellen; és bátoríts bennünket, hogy kimondhassuk a bocsánatkérés és a megbocsátás szavát! Esdekeld ki a Lélek megújító erejét nemzetünknek, őrködj családjaink békéje, ifjúságunk jövője, papjaink, szerzeteseink hűsége felett! Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, fogadd el imánkat, felajánlásunkat, és mutasd meg nekünk Krisztust, reményünk egyetlen alapját, aki utunk, életünk és igazságunk. Ámen.
Érdemes felkeresni csoportosan vagy egyénileg nemzeti kegyhelyeinket, hogy lelkileg megújulva, hitünkben megerősödve térhessünk vissza hétköznapi életünkhöz.

CsatolmányMéret
forgatokonyv-nemzeti_kegyhelyeink-i-ok.doc51 KB