Magyar szentek és boldogok- Boldog Batthyány-Strattmann László és Boldog Salkaházi Sára

Batthyány-Strattmann László
Boldog németújvári Batthyány-Strattmann László herceg Dunakilitin született 1870. október 28-án, és Bécsben hunyt el 1931. január 22-én. Magyar főnemes, akinek a „szegények orvosa”.elnevezést adták ingyenes gyógyító tevékenysége miatt. Ünnepe: január 22-én van.

Batthyány László gróf szülei hatodik gyermekeként jött a világra. Gyermekkorára árnyat vetett, hogy édesapja elhagyta családját, elvált, majd evangélikus hitre tért, hogy újból megházasodhasson. Édesanyja fiatalon halt meg, mikor László még csak tizenkét éves volt.
Hivatását nem találta meg azonnal. Eleinte Bécsben különféle stúdiumokat hallgatott az egyetemen, többek között kémiát, filozófiát és zenetörténetet. Életének e zavaros időszakában egy felületes kapcsolatból leánya született, akiről élete végéig gondoskodott.
1896-ban felfedezte igazi hivatását, orvostanhallgató lett. Tanulmányait 1900-ban fejezte be. Batthyány László 1898 nyarán Blanka nővérénél találkozott Coreth Mária Terézia grófnővel, aki apai ágon tiroli, anyai ágon pedig orosz-francia elődöktől származott. 1898. november 10-én kötöttek házasságot a bécsi fogadalmi templomban.

Családi élete
László orvosi hivatásában és boldog családi életében egészen magára talált. Feleségével becsületes, keresztény életet akartak élni. Emberileg is jól kiegészítették egymást. Igazi egyetértésben és felhőtlen boldogságban éltek. 1900-ban született meg első gyermekük, Ödön, majd sorra a többi, szinte évről évre, egészen 1918-ig, összesen tizennégy. Ha van eszményi házasság, akkor a Batthyány házaspáré mindvégig ilyen volt. A szülők minden gondolata a gyermekek körül forgott. Azt akarták elérni, hogy belőlük istenfélő, becsületes embereket neveljenek. Az apa gyakran szokta mondani, hogy mindent megenged gyermekeinek, ami nem bűn. A reggeltől estig elfoglalt apa este a gyermekeié volt. Csodálatosan bele tudott illeszkedni a legkisebb gyermek gondolatvilágába is, s úgy el tudott velük játszani, mintha maga is gyermek lett volna. Arra is törekedett, hogy gyermekeivel megismertesse a szegénységet is. A nagyobbak elkísérték édesapjukat a kórházba és a betegek ellátásában is segítettek. Ugyanakkor nem volt engedékeny apa, a hibák mellett nem ment el szó nélkül. A büntetésben igazságos, szigorú, de szeretetteljes volt.

Orvosi tevékenysége Az egyetem befejezése után magánkórházat nyitott Köpcsényben, ez a település ma Ausztriához tartozik. Orvosként folyamatosan továbbképezte magát, először sebész, majd később szemész képesítést szerzett.
1915-ben nagybátyja halálakor megörökölte a hercegi címet és a Strattmann nevet. Ekkor az újdonsült Batthyány-Strattmann herceg családjával a körmendi kastélyba költözött, amelynek egyik szárnyában szemészeti klinikát rendezett be. A mélyen vallásos orvos szegény betegeit ingyen gyógyította, így a „szegények orvosaként” vált ismertté. Betegeinek nem csupán testi, hanem lelki egészségével is törődött. A műtétek alkalmával betegeivel együtt imádkozott. Gyakran kijelentette, ő csak a műtétet végzi, a gyógyulást Isten adja.

Idézetek írásaiból: Naplójában így ír: ”Mindig arra törekedtem, hogy betegeim jobbak, bizakodóbbak és egy kicsivel tökéletesebbek legyenek, amikor elmennek tőlem, mint amikor hozzám jöttek.” A gyógyult betegeinek emlékül adott Jézus Szíve képen ez olvasható: „Vedd ezt a kórházunkra emlékeztető képet… Te azért jöttél hozzánk, hogy testi bajodra gyógyulást keress, de el ne feledd halhatatlan lelkedet, amely annyira értékes, hogy az Úr Jézus meghalt érte a kereszten.”

Halála 59 éves korában hólyagrákot kapott, amellyel 14 hónapon át kezelték, de nem tudtak segíteni rajta. Hosszú, türelemmel viselt szenvedés után egy bécsi szanatóriumban halt meg 1931. január 22-én. Németújváron temették el, a Batthyány-család kriptájában.

1989-ben közbenjárására csodás gyógyulás történt, amelyet a római Orvosi és Teológiai Bizottság hitelesnek fogadott el. 2003. március 23-án Rómában boldoggá avatták. Első ábrázolását a Szigetközben lévő Püski település katolikus templomában találjuk. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karának kápolnáját Erdő Péter bíboros a boldoggá avatott herceg tiszteletére szentelte fel. 1999-ben a Magyar Köztársaság kormánya megalapította a Batthyány-Strattmann László-díjat, amelyet az egészségügyben több évtizeden át kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeknek ítélnek oda, évente 2 alkalommal.

Részlet a végrendeletéből Végrendeletében így ír: „Életem egyik fő feladatának tekintettem, hogy orvosi működésemmel szenvedő embertársaimnak szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgot cselekedjem … Munkám végzése során számtalan kegyelemnek és sok lelki örömnek voltam részese. Hálát adok mindezért a Teremtőnek, és megköszönöm, hogy az orvosi pályára hívott … Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”

Boldog Salkaházi Sára

Boldog Salkaházi Sára Kassán született 1899. május 11-én és Budapesten halt meg 1944. december 27-én. A Szociális Testvérek Társasága nővére volt. Boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, amelynek ünnepélyes kihirdetésére 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Ünnepnapját május 11-én tartjuk.

Élete Édesapja, korán meghalt, édesanyja saját keresetéből nevelte három gyermekét. Sára Kassán végezte iskoláit, tanítónői diplomát szerzett, és egy évig dolgozott tanítónőként. Amikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta, és el kellett hagynia a pályát. Határozott fellépésű fiatal lány volt, aki újságíró szeretett volna lenni. Amikor elvesztette tanítónői állását, könyvkötészetet tanult, majd húga kalapüzletében dolgozott és felvidéki magyar lapokba írt, novellákat, életképeket. 1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, 1929-ben elfogadták jelentkezését novíciának. Meg kellett küzdenie korábbi élete árnyaival: "Keresztül kellett gázolnom önmagamon, hogy önmagamat lerázva ráismerjek új önmagamra, ráeszméljek énemre" – írta naplójában.

Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt és szerkesztette a Katolikus nő című folyóiratot. Nagyon kimerülten 1934-ben Kassára helyezték vissza, és mert fáradságát bizonytalanságként értelmezték, nem engedték, hogy letegye az örök fogadalmat. 1937-ben Budapestre költözött. 1940 pünkösdjén tette le az örök fogadalmat. Jelmondatának ezt választotta: Itt vagyok, engem küldj!

A rend mindent megtett, hogy küzdjön a nemzetiszocializmus terjedésének embertelen következményei ellen, és Sára is azért imádkozott, hogy ehhez a küzdelemhez legyen ereje.
1941 elejétől a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban. Három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz férőhellyel, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését.

A német megszállás időszaka következett. A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. Valamennyi rendházuk tele volt velük, közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. 1943-ban tudatosan felajánlotta életét a Társaságért, különösen a gyengékért, betegekért, azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldözése következne be. 1944. december 27-én elhurcolták, és menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték.

Halála Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilas per egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt. A foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett.

Salkaházi Sára vértanút 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt. Ez volt az első Magyarországon celebrált boldoggá avatás 1083 óta. 2008. december 27-én Erdő Péter bíboros, prímás szentmise keretében Salkaházi Sára titulusra szentelte fel az újonnan épült budapesti, újpalotai római katolikus plébániatemplomot és közösségi házat.

Salkaházi Sárát a boldogok között tisztelhetjük, mert szenvedélyesen szerette Krisztust, és vértanúként áldozatul adta életét sokakért. Ez a boldogság azonban egy küzdelmes, saját hibáival komolyan szembenéző és megharcolt élet eredményeként teljesedett be. Feljegyzései bepillantást engednek lelkületébe:

„Mily nagyot fordult az életem, a Te akaratod miatt. Hát élhetnék így, jöhettem volna-e hozzád, ha Te nem akartad volna? Ha Te nem nyúltál volna keresztül mindenen, nem nyúltál volna bele az életembe? Jézusom, fogadj el egészen minden jóságodért! Fogadd el nyomorúságos magamat! Én igyekszem majd jó lenni, méltó lenni kegyességedhez. Egész akaratommal keresem akaratodat, minden elszántságommal és feltevésemmel, s meg is akarom ezt tenni. Most fogadalmat kívánsz tőlem? Adom, Uram, Jézus, egész lelkemmel. Keresztet adsz majd nekem, örömmel akarom viselni. Mindent Érted, Neked, miattad! A Te szereteted, Krisztus, űzzön, hajtson, sürgessen, lelkesítsen, küldjön, dolgozzon, lángoljon bennem, mindhalálig, mindörökké!" (Idézet naplójából, 1930. május 31.)

Sára testvér erős, határozott jellemet, intenzív érzelmeket kapott a Teremtőtől. Az Úr ezt felhasználta megszentelődésére. Isten, ha együttműködünk kegyelmével, minden emberi adottságot, jellembeli sajátosságot javunkra tud fordítani, úgy, ahogy az üdvösségünk érdekében a legjobb.

CsatolmányMéret
forgatokonyv-magyar_szentek_es_boldogok-i.-ok.doc51 KB