Forgatókönyv-felkészítés elsőáldozásra 1.

A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGÉNEK ALAPÍTÁSA – A SZENTGYÓNÁS A bűnbocsánat szentségének alapítása Péter vallomása (Mt 16, 13-20) Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának." Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám! Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem Egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. Jézus Szent Péterre és utódaira bízta az oldás-kötés hatalmát. Ez azt jelenti, hogy a bűnöket Isten a mindenkori pápa, a Szentatya vezetése alatt álló Anyaszentegyház közvetítésével, a szentségi kegyelem kiáradása által bocsátja meg. A keresztség eltörli az áteredő bűnt, és az összes személyes bűnt is, de az emberi természet gyengesége miatt szükség van arra, hogy a megkeresztelkedésünk után elkövetett bűneinket is megbocsássa Isten. Jézus tudta ezt, ezért adott hatalmat Péternek, és utódainak; a püspököknek és munkatársaiknak, a papoknak, hogy az Egyház szolgálata által közvetítsék Isten megbocsátó kegyelmét a bűnbánóknak. Péter megkapta az oldás – kötés hatalmát, ezzel a hatalommal ma is rendelkezik az Egyház. A bűnbánat és bűnbocsánat szentsége, a szentgyónás eltörli a személyes bűnöket, és újra helyreállítja lelkünkben a megszentelő kegyelem állapotát, kiengesztel Istennel és az Egyházzal. A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd (Mt 18, 21-35) – Akkor odalépett hozzá Péter, és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni, és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek, és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának!" A szívtelen szolga története arra tanít, hogy aki részesül bűnei bocsánatában, annak megbocsátónak kell lennie embertársaival. Erre figyelmeztet bennünket Jézus a Miatyánk imádság szövegében is, amikor azt imádkozzuk: „ ... és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” A megbocsátás nem azt jelenti, hogy már nem fáj, nem esik rosszul, amit ellenünk elkövettek, hanem azt, hogy nem akarjuk rosszal viszonozni, megbosszulni, nem akarunk ártani az ellenünk vétőknek. A bűnbánat szentségének többféle elnevezése is van. Mondjuk a bűnbocsánat és a kiengesztelődés szentségének, és nevezzük szentgyónásnak is. Ez a többféle elnevezés mind a szentség egy-egy lényeges elemére utal. A tékozló fiú (Lk 15, 11-32.) "Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz, és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened! Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be! Csakugyan útra kelt, és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult, és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá! Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut! Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült! Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót, és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a Te fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Illett vigadnunk, és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült." A történetben a fiatalabb fiú felismerte bűnét és megbánta, amit tett. Az ő alakja jelképezi a megtérő bűnösöket. Apja örömmel és szeretettel fogadta vissza, pontosan úgy, ahogy Isten is örül minden bűnös megtérésének. A tékozló fiúnak sok nehézséget kellett átélnie, mire felismerte, hogy rossz úton jár és el tudta határozni, hogy hazatér, és bocsánatot kér atyjától. A szentgyónás Ahhoz, hogy felismerjük, hogy szükségünk van a szentgyónásra, rá kell ébrednünk, hogy bűnöket követtünk el, és ezeket meg kell bánnunk. A Szentlélek indít arra, hogy bűneinket felismerjük, megbánjuk, és vissza akarjunk térni Istenhez. Ezt az Istenhez való visszatérést megtérésnek, vagy kiengesztelődésnek, kibékülésnek nevezzük. A lényege az, hogy őszintén sajnáljuk elkövetett bűneinket, és komolyan elhatározzuk, hogy többé nem akarunk vétkezni. Ezt nevezzük bánatnak és erős fogadásnak. Ettől függ a megtérés valódisága. Mindez a szívünkben zajlik. A következő lépés, hogy elmegyünk gyónni, és elmondjuk bűneinket a papnak, aki megadja a feloldozást, Isten bocsánatát, és kijelöli az elégtételt, amit el kell végeznünk. A gyónáskor őszintén, és lehetőleg hiánytalanul fel kell sorolnunk minden súlyos bűnünket. Akkor is helyes gyónni, ha kizárólag bocsánatos bűneink vannak, mert így juthatunk előre a lelki fejlődésben, és lehetünk egyre jobbak. Az Egyház kötelezőként írja elő az évenkénti gyónást, de helyes ennél gyakrabban, lehetőleg havonta - kéthavonta járulni a bűnbánat szentséghez. Dávid zsoltára (Zsolt 32, 1-11-részletek) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. Megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek, és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. Aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. Vigadjatok az Úrban igazak, és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek! Az irgalom kifejezést másképpen könyörületességnek is mondjuk. Isten irgalma azt jelenti, hogy megszánja, megsajnálja a bűnbánót és megbocsát neki, eltörli bűneit, és kegyelmével segíti, hogy jobbá váljon. Gyónáskor a gyóntatószékben vagy a gyóntatóhelyiségben a pap fogadja a megtérőt. Köszöntik egymást, majd a gyónó elmondja, mikor gyónt utoljára vagy elsőgyónáskor azt, hogy ez az első gyónása. Ezután következik az elkövetett bűnök felsorolása. A pap tanácsokat ad a gyónónak és feladja az elégtételt, amit a hívő elfogad, és megjegyez. A gyónó elmondja a bánatimát, majd a pap megadja a feloldozást, és elbocsátja a gyónót. Megtérésünk akkor lesz teljes, ha a szentgyónás után valóban törekszünk Isten akarata szerint alakítani életünket.

CsatolmányMéret
forgatokonyv-felkeszites_az_elsoaldozasra-1-ok.doc46.5 KB