Az ima megszenteli az ember életét

Az Egyház közössége, amely Isten újszövetségi népe, átvette az ószövetségi imádság szemléletét, az Ószövetség imádságaiból táplálkozott. Izrael fiai az ő egyetlen Istenükhöz imádkoztak, aki hitük szerint állandóan készen állt népe megsegítésére. Istent mindig közel érezték magukhoz, állandó jelenlétében éltek. Isten jelen volt a szentélyben, de azon kívül is mindenütt, és képes is, tud is, akar is segíteni. „Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. Mindig szemem előtt lebeg az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.” (Zsolt 16,7-8) Isten meghallgatja Izrael fiait, hiszen szövetséget kötött velük. Ebben a szövetségben megláthatja a nép Isten bölcsességét és hatalmát. Erkölcsi követelményei és tulajdonságai is megmutatkoznak: igazságossága, hűsége és jósága. „Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.” (Iz 30,18) Izrael népe számára az imádság az Isten népéhez tartozást fejezi ki, melyben kifejezést nyer, hogy Isten teremtette és tartja fönn a világot, és hogy benne maradéktalanul megbízhat a nép. Ez a kinyilatkoztatáson alapuló Istenbe vetett bizalom csaknem minden pogánytól megkülönböztette a választott népet. „Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad.” (Zsolt 23,4) Bizonyosságukat tanúsítja, hogy Isten meghallgatja őket. „hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.” (Zsolt 13,6) Nem ritka az sem, hogy az imában megnyilvánul az imádkozó aggodalma is: hátha nem talál meghallgatásra. Ennek az ő istenképük az alapja: Istent élőnek, személyesnek tartották, de sokszor antropomorf módon képzelték el. Nagyon eleven és mélyen emberi istenfélelmük is ennek felelt meg. A) Magnificat – Szűz Mária hálaéneke (Lk 1,46-55) Zenei aláfestésnek: http://www.youtube.com/watch?v=nLM0GiihIbs&feature=related vagy: http://www.youtube.com/watch?v=OB0eT2tYAZk&feature=related (ez gyermekkórus!) „Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” Mária az angyali üdvözlet után Júda városába, Zakariás házába megy, hogy rokonát, Erzsébetet meglátogassa, aki idős kora ellenére gyermeket vár. A Szentlélekkel eltelt Erzsébet áldással köszönti őt, és tudja, hogy Mária az Úr édesanyja. A Szentlélek által Erzsébet tisztában van a születendő Jézus különleges méltóságával, és Máriát hitéért boldognak mondja. Mária Erzsébet áldó köszöntésére a Magnificat-imával válaszol, zsoltár formában megénekli Isten üdvözítő tetteit. Az ima első részében Mária személyes jellegű hálaadása hangzik el, a második felében pedig általános dicsőítés található. Erzsébet Keresztelő János édesanyja, Mária Jézusé. Amikor Mária megérkezik a várandós Erzsébethez, Keresztelő János megmozdul anyja méhében, tanúságot tesz Jézusról már a kezdet kezdetén, Mária anyaságának különleges mivoltát vetíti előre. Erzsébet csodálkozik azon, hogy Urának anyja jön hozzá. Az ima alaphangulata a hála és a dicsőítés. Mária Üdvözítőjének nevezi az Urat, akit magasztal, és akinek alázatos és engedelmes szolgálója. Isten hatalmas nagy tettet visz végbe Mária által, hogy megmutassa az emberek iránti irgalmát az istenfélőknek, akik elismerik Isten uralmát és Isten iránt engedelmesek. Az istenfélőkkel szemben a gőgösök állnak, akik nem hajlandók magukat alávetni Isten akaratának. A végidőben Isten igazságot szolgáltat majd minden ember számára, mert megígérte az üdvösséget Ábrahámnak, mely az egész föld minden népére vonatkozik. Az Ábrahámnak adott ígéret beteljesedése akkor kezdődik el, amikor Mária gyermekeként a Messiás a földi életre születik. Mivel Mária igent mond Isten akaratára, Jézus születésével elkezdődik a földön az üdvösség új időszaka. B) Benedictus – Zakariás hálaéneke (Lk 1,67-79) Zenei aláfestésnek: http://www.youtube.com/watch?v=c_18PY3Vx5M vagy http://www.youtube.com/watch?v=ZddW3nk02h8 vagy http://www.youtube.com/watch?v=t9-5Cl3WNWo „Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” Zakariást eltölti a Szentlélek, mint ahogyan az feleségével, Erzsébettel is megtörtént korábban, és prófétai szavakkal dicsőíti Istent. Hálát ad Isten végső szabadító tettéért, és meghirdeti, hogy mit tesz majd Isten választott népével. A megváltó tettet a Dávid házából származó Messiás fogja különös erővel végrehajtani. Jézus tette teljesíti be az ószövetségi próféták által jövendölt ígéreteket. A megváltás az „ellenségtől” való szabadulás, de ez a kifejezés nem politikai értelemben került az imába, és nem a római megszállókra vonatkozik, hanem azokat az eseményeket jelöli, amik el akarják szakítani az embert Istentől. Ha az Istennel való kapcsolatunk rendezetté válik, akkor a szabadítás Isten félelem nélküli, szabad szolgálatát eredményezi majd. Isten az ősatyáknak ígéretet tett, és a szövetségi hűség ajándékát adta népének, amelyet a megígért Messiás által teljesít majd be. Megmutatja az embereknek irgalmát, és elvezeti népét az üdvösségre, akiket ettől kezdve a szolgálat jellemez majd. Ez azt jelenti, hogy Isten parancsait megtartjuk és szeretettel szolgáljuk Őt. Így valósul meg a földön a béke, a jog és az igazság. Zakariás meghirdeti fiának, Keresztelő Jánosnak a feladatát is: János a Magasságbeli prófétája lesz, aki előkészíti az Úr útját, közvetíti az üdvösség ismeretét, meghirdeti a bűnök bocsánatát. Erre keresztelés által készíti elő az embereket. A bűnbocsánat alapja Isten könyörülő irgalma, amelyet majd Jézus hoz el. C) Jézus áldó imája – Jézus öröméneke (Lk 10,21-24) Zenei aláfestésnek: http://www.youtube.com/watch?v=2vadBELuCPk&feature=PlayList&p=0C56DE9404... „Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.” Ebben az imában Jézus a Szentlélektől eltelve ünnepélyes formában juttatja kifejezésre örömét: magasztalja Istent, akit Atyaként szólíthat meg. Ő küldte Jézust az emberekhez, a „kicsinyekhez”, hogy általa kinyilatkoztassa magát nekünk. Jézus elénk tárja az Atya és a Fiú egyedülálló viszonyát. „Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Az Atya és Jézus egymással bensőséges kapcsolatban állnak, kölcsönösen ismerik egymást, egymással közösségben élnek. Az emberek Jézuson keresztül juthatnak el az Atyához. Az emberek számára Isten uralkodói pozícióban van: „ég és föld Ura”. Ez a kettős megszólítás – Atya és Úr - Jézus istenemberi pozícióját jelzi. Az öröm oka Jézus számára az, hogy Isten a „kicsinyeknek” nyilatkoztatja ki titkait, az egyszerű népnek, a szegényeknek. A „bölcsek és okosak” kifejezés az írástudókra vonatkozik, akik az akkori társadalomban különleges helyzetben voltak, ám nem hittek Jézusban. Isten akarata az, hogy országának titkai az egyszerű emberek számára legyenek feltárva. Jézus nekik hirdeti az örömhírt. Az Atyához intézett örömteli szavak után Jézus a tanítványokat szólítja meg, akik boldogok, mert látják Jézus üdvözítő tetteit, Isten országának a jeleit. Szemtanúságuk egyedülálló kiváltság. Szerették volna ezt megélni az Ószövetség nagyjai, a próféták, a királyok is, de ez csak Jézus választottainak, a tanítványoknak adatott meg. Átvezető gondolat: Ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben (Mt 18,19-20) http://www.youtube.com/watch?v=AVKNm8-DCHs&feature=related Vannak ma olyan emberek, akik leborulnak Isten nagysága előtt, amikor a természet rendjére és szépségére rácsodálkoznak. Az ember imádsága jelenti azt tulajdonképpen, hogy rá tud csodálkozni Isten nagyságára, felismeri saját kicsinységét, törékenységét, végességét, és belátja, hogy Isten az, aki számunkra a legfontosabb dolgokról gondoskodni tud. A legalapvetőbb imádságot Jézus tanította meg nekünk, mellyel Istenhez szólhatunk. Ez az ima „az Úr imája”, a „Miatyánk”, mellyel Jézus azokat a szavakat adta át nekünk, melyeket az Atya neki adott. Befejezésül: Mi Atyánk http://www.youtube.com/watch?v=ZSrVIwyTMRY vagy http://www.youtube.com/watch?v=I04fQXO0Qoc

CsatolmányMéret
forgatokonyv-az_ima_megszenteli_az_ember_eletet-ok.doc53.5 KB