Az Egyház szentségei – A keresztény beavatás szentségei: keresztség, bérmálás, Eucharisztia

Az Egyház szentségei Krisztus hét látható, kegyelemközlő jelet ajándékozott az embereknek az Egyházban, amelyek a megváltás, az üdvösség kegyelmeit közvetítik számukra. Ezeket a Krisztustól rendelt látható jeleket szentségeknek nevezzük. A szentségek az Egyház kegyelmi életének megnyilvánulásai, a hívők általuk részesülnek azokban a kegyelmekben, amelyeket Krisztus az Egyházra bízott.

Hét szentséget különböztetünk meg, amelyeket három csoportba sorolunk. Az első csoportba a keresztény beavatás szentségei tartoznak, ezek a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség. A második csoportba a gyógyulás szentségeit soroljuk, ezek a bűnbánat szentsége és a betegek kenete. A harmadik csoport a közösség szolgálatának szentségeit tartalmazza, ezek az egyházi rend és a házasság.
A szentségek megszentelik az embereket; építik Krisztus testét; megadják az Istennek kijáró tiszteletet; mint jelek a tanítást is szolgálják, a hitet táplálják, erősítik és ki is fejezik; megadják a kegyelmet; felkészítik a hívőket, hogy ezt a kegyelmet gyümölcsözően fogadják, helyesen tiszteljék Istent, és gyakorolják a szeretetet.

A keresztény beavatás szentségei, a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia jelentik a keresztény élet alapjait. Ezek avatnak be, kapcsolnak be az Egyház életébe, küldetésébe.

A keresztség szentsége az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentség felé. A keresztség által az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermeke és az Egyház tagja lesz. A keresztség eltörölhetetlen jegyet hagy az ember lelkén, ezért csak egyszer részesülhetünk benne. A keresztségben nevet és védőszentet kapunk és meghívást arra, hogy részt vegyünk az Egyház küldetésében. Ezt nevezzük általános vagy egyetemes papságnak. A keresztelést általában a pap végzi, de szükség esetén – például életveszélyben - bárki kiszolgáltathatja a szentséget.

A keresztség szertartása A kereszteléskor a pap a keresztelendő fejét kereszt alakban háromszor leönti vízzel. Közben ezt mondja: „N., én megkeresztellek téged az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében.” Ezután megkeni a krizmával, a püspök által megszentelt jó illatú olajjal, mely az újonnan megkeresztelt számára azt jelenti, hogy a Szentlélektől „fölkentté” vált, tagja lett Krisztus Testének az Egyháznak. A kereszteléskor kapott fehér kis ing szimbolikusan jelzi, hogy a megkeresztelt Krisztust öltötte magára. A húsvéti gyertyáról meggyújtott keresztelési gyertya Krisztust jelképezi, azt jelenti, hogy Krisztus megvilágosította a megkereszteltet. Az újonnan megkeresztelt most már Isten gyermeke.

Az Egyház az első Pünkösd napjától kezdve ünnepelte és kiszolgáltatta a keresztség szentségét. Az apostolok a keresztséget azoknak szolgáltatták ki, akik hisznek Jézusban.

A Szentlélek eljövetele Mikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből, és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy amint a Szentlélek szólásra indította őket. Ezidőtájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben. Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Meglepődtek, és álmélkodva mondták:” Ugye ezek, akik itt beszélnek mindnyájan Galileából valók? Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét? Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus, Ázsia, Frigia, Pamfilia, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit.” Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették: „Ugyan mi lehet ez?” Mások meg gúnyosan megjegyezték: ”Teleitták magukat édes borral!” …Péter beszélni kezdett:
„Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. „Mit tegyünk hát testvérek?” –fordultak Péterhez és a többi apostolhoz. „Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk.” Számos egyéb szóval is bíztatta és buzdította őket: „Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül.” Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” (ApCsel 2, 1-13. és 36-41)

A keresztség és a bérmálás szentségének szoros kapcsolata egyértelműen kitűnik az első Pünkösd bibliai leírásából.

A bérmálás a Szentlélek kiáradásának szentsége, mely a keresztségben kapott kegyelmeket elevenné, hatékonnyá teszi. A bérmálás szentségével a keresztények a Szentlélek kiáradásában részesednek, úgy, mint az apostolok, akikre Pünkösd napján Jézus elküldte a Szentlelket. A bérmálás hatására a Szentlélek különleges ereje tölti el a megbérmáltat, aki így képes lesz még tökéletesebben kötődni az Egyházhoz és Krisztus igazi tanújaként szavával és életmódjával terjeszteni és védelmezni tudja a hitet. Erőt kap arra is, hogy tanúságot tegyen Krisztusról, és képes legyen az Egyházat hitben és szeretetben építeni.
Ez a szentség eltörölhetetlen jegyet vés a lélekbe, az Úr jelét, ezért a bérmálkozás nem ismételhető meg.

A bérmálás kiszolgáltatója a püspök, de egy általa megbízott pap is végezheti. A bérmálás feltétele, hogy az illető meg legyen keresztelve, és legyen a kegyelem állapotában, kapjon megfelelő oktatást, és meg tudja újítani a keresztségi ígéretet. Amikor a bérmálkozó megújítja a keresztségi ígéreteket, hitvallást tesz. Így válik nyilvánvalóvá, hogy a bérmálás a keresztséghez kapcsolódik.

A bérmálás szertartása a Szentlélek ajándékának lehívásával kezdődik. A püspök kitárja karját az összes bérmálandó fölé és imával kéri a Szentlélek kiáradását. A szentség kiszolgáltatásakor minden bérmálkozó egyenként a püspök elé járul, a püspök a krizmába mártja jobb hüvelykujját, és keresztet rajzol vele a bérmálkozó homlokára, miközben mondja: „N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét!” A megbérmált feleli: „Ámen.” A püspök hozzáteszi: „Békesség veled!” A megbérmált válaszolja: „És a te lelkeddel.” A békecsókkal zárul a szentség kiszolgáltatásának szertartása. A békecsók a püspökkel és a többi hívővel való egyházi közösséget jelzi, és ezt nyilvánítja ki.

A beavatás szentségei közül a harmadik az Oltáriszentség vagy más néven Eukarisztia. Ez a szentség az egész keresztény élet forrása és csúcsa, az egyházi élet középpontja, melyben Isten egész szent népe tevékenyen részt vesz. A szent Eucharisztia befejezi a keresztény beavatást. Akik a keresztség által részesültek a királyi papság méltóságában és a bérmálás által mélyebben hasonlóvá váltak Krisztushoz, azok az Eucharisztia által az egész közösséggel együtt részesednek az Úr áldozatában.

Az Eukarisztia legősibb történeti beszámolója a Korintusi levélből
„Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre." Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1Kor 11,23-26)

Jézus parancsa, hogy gesztusait és szavait ismételjük második eljöveteléig. Az Egyház kezdettől fogva hű maradt az Úr parancsához. Vasárnap, Jézus föltámadásának napján gyűltek össze az Eukarisztia ünneplésére, a kenyértörésre. Az Eukarisztia ünneplése egészen napjainkig az Egyház életének állandó középpontja. A szentmisében Krisztus szavaira és a Szentlélek erejéből a kenyér és a bor Krisztus Testévé és Vérévé válnak, így Krisztus valóságosan és titokzatos módon jelenvalóvá lesz. Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt egyedülálló. Ez a jelenlét az Eucharisztiát az összes szentség fölé emeli. Minden szentmise az utolsó vacsora megjelenítése, és a húsvét ünneplése is.

Jézus szavai Szent János evangéliumából: (Narrátor mondja) „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él." Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.” (Jn 6,51-59)

Az Oltáriszentség igazi lelki táplálék. A szentáldozáskor bensőleg egyesülünk Jézus Krisztussal, aki által az életet és a feltámadást kapjuk. Az Oltáriszentség vétele megőrzi, növeli és megújítja bennünk a keresztségben kapott kegyelmi életet, elválaszt a bűntől, megőriz minket a halálos bűnöktől és erősíti bennünk a szeretetet. Valamennyi hívőt összekapcsol az Egyházban. Segít abban, hogy Krisztust a legszegényebb, legrászorulóbb testvéreinkben is felismerjük. Fontos, hogy tiszteljük az Oltáriszentséget és áldozzunk minél gyakrabban, hogy elnyerjük azokat a kegyelmeket, amelyeket ez a szentség közvetít számunkra.

CsatolmányMéret
forgatokonyv-az_egyhaz_szentsegei-a_beavatas_szentsegei-ok.doc58.5 KB